Kayatoo "kútba esett" terve...
...avagy egy KÖR-rajongó balul sikerült kirándulása...

Egyik barátommal (Orival) elmentünk meglátogatni a nagymamáját, aki történetesen falun lakott. Teljesen beindult a fantáziám, amikor az udvaron megláttam egy kőkutat. Természetesen rögtön odamentem, és belebámultam. Volt benne víz, de legalább 20 méterrel lejjebb. Láttam, hogy kijön a nyagymamája meg az egyik kis unokatesója. Köszöntünk nekik, de Orival azonnal húztunk vissza a kúthoz nézelődni. Azt mondtam neki: "Nézd, ott van Samara!", és áthajoltam a kút pereme felett, mintha tényleg látnék valamit. Erre mondott néhány becsmérlő jelzőt az értelmi képességeimre; de gyorsan befejezte, mivel akkor ért oda hozzánk a nagymamája meg Peti. Hallottam, hogy megy a tipikus "drága kis unokám, annyira hiányoztál"-szöveg... és akkor megláttam valamit a kútban. Valami fehér rongyszerűséget, ami a víz tetején úszott... Még lejjebb hajoltam, hogy lássam, mi az, erre Peti megszólal: "Hopp, beleesel!" és egy kicsit meglökött. Ha én is normális vagyok; tehát nem hajolok be annyira és rendesen kapaszkodok, akkor nem történt volna semmi. De történt. Elvesztettem az egyensúlyomat (mivel akkor már fel is térdeltem a kút peremére), de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam (óh, mily drámai; nemde?). Ori persze rögtön ugrott, hogy kihúzzon, én pedig gyarapítottam Peti szókincsét (pl. nemi szervek megnevezése, szeretkezésre való fölszólítás...), és ezzel kiváltottam a nagymama megrökönyödését. Orvoshoz kellett vinni, mert kifordult a bokám és egy szálka (én sem tudom, hogyan) beleállt a vállamba. Minden jó, ha vége jó: szálkamentesítették a vállamat, kitisztították a térdhorzsolásomat és kaptam egy szép kötést a lábamra; úgyhogy most nem vagyok suliban, helyette ezt írom... A fehér rongyszerűségről pedig kiderült, hogy Peti papírzsepije volt. Ennyit erről...

THE END